Gichin Funakoshi

Okinava szigetén a Kínával való kereskedelem révén nemcsak árucsere történt, hanem a harcművészetben is érezhető a kínai hatás. A helyi küzdőmódokkal összeolvadva önálló fejlődésnek indult az őslakosság körében, aminek a neve Okinawa Te (Okinavai Kéz). 1903-tól az addig egységes művészet különböző irányzatokra bomlott. Így jött létre a Naha-, a Shuri-, és a Tomari-ryu. Ebben a környezetben született Gichin Funakoshi, 1868.-ban Surinban. A kezdetben gyenge, beteges gyermeket szülei elvitték Yasutsune Itotsu, és Azato neves okinava-te mesterekhez. Közben orvosa, Tokashiki doktor által előírt gyógynövény kúrának köszönhetően, egészsége nagymértékben javult. Az edzéseken is rohamos léptekkel fejlődött.

Rendszerező elemző munkával egységes egésszé formálta az okinavai művészeteket amit Karate-Do néven indított világhódító útjára. 1915-ben bemutatót tartott Kyotoban, 1922-ben pedig Tokióban. Ezek hatására karate tanfolyamok indultak a nagyobb városok egyetemein. Megjelent első könyve a "Ryukyu Kempo: karate" címmel. (Ryukyu az a szigetcsoport japán déli részén, aminek tagja Okinawa szigete is) Nem sokkal később már keresett annyit, hogy megnyithatta első iskoláját Meishojukuban, majd Mejiroban. Ezekbe a dojokban számos kiemelkedő képességű karatéka ismerkedett meg a Karate-do tudományával. A Shotokan név a „Shoto” – az írói álneve – szóból származik. A „kan” szó jelentése ház, terem – dojo. Többször körbeutazta Japánt, bemutatókat, és tanfolyamokat tartott. Ezekre az utakra vele tartott fia Yoshitaka is.

1924-ben a karate bemutatkozott a Keio Egyetemen, ahol megalakult az első karate klub, amit továbbiak követtek.Funakoshi koncepciója elsősorban a formagyakorlatok, a katák gyakorlásán alapult. 1927-ben három karatéka, Miki, Bo és Hirayama nem találta elegendőnek pusztán a katák által megismerni a karate művészetét. Megpróbálkoztak a szabad küzdelemmel. Mivel, hogy nem ismerték az emberi test türőképességét, ezért a kendóban használatos védőfelszerelésben gyakoroltak.
Egy alkalommal Jigoro Kano a modern Judo megalapítója meghívta a Kodokanba – a Judo fellegvárába – bemutatót tartani. Közel ezer érdeklődő látta a műsort. Kano mesterre is nagy hatást gyakoroltak a látottak.
1932-ben csatlakozott hozzá az akkor 19 éves Masatoshi Nakayama aki később, a mester halála után szakmai örökösévé vált. Legjobb segítője Takeshi Shimoda volt, aki nagy gyakorlatot szerzett a Nen-ryu Kendo iskolában, és gyakorolta a Ninjutsu művészetét is. Ő sajnos váratlanul, 1934-ben meghalt egy bemutató körút után. Ez a veszteség nagyon érzékenyen érintette az iskolát. '35-ben megjelent a "Karate-do Kyohan" című könyve, mely a katák leírásával foglalkozik.
1936-ban Megnyílt a Shoto-kan, Japán első "karate akadémiája" Zoshibayában.
Egy kiváló karatéka Ohtsuka Hironori és Funakoshi között nézeteltérés támadt aminek következtében Hironori elhagyta az iskolát és megalapította saját stílusát Wado-ryu (Harmónia útja) néven.
A harcművészetek gyakorlása a húszas és negyvenes években ultra-nacionalista jellemvonás volt. A "haladó szellemű, felvilágosult" (nyugatias gondolkodású) japánok pogány művészetnek tartották. Funakoshi leküzdötte az előítéleteket és hivatalosan is elismertette a karatét, mint japán harcművészetet, de erre 1941-ig várni kellet.
'37-ben Nakayama Kínába utazott 10 évre, hogy ott tanulmányozza az ősi kínai harcművészeteket.
1938-ban Japán és Kína hadban álltak. Európában háborús légkör uralkodott.
1945-ben tüdőbetegségben meghalt fia, Yoshitaka. Halála nagyon megrázta az idősödõ mestert.
A vesztes háború utáni állapot nem kedvezett a harcművészeteknek. Az megszálló amerikaiak betiltották a harcművészetek gyakorlását. Ez alatt az idő alatt a mester sem oktathatott. Számtalan több száz éves, kardot, és fegyvert semmisítettek meg. A tilalmat csak 1948-ban oldották fel. '49-ben Nakayamával megszervezték a Japán Karate Szövetséget. 1951-tól megkezdődött a karate versenysporttá válása – Funakoshi mester ellenvetése ellenére.
1957-ben rendezték az első hivatalos karate versenyt.
Ugyanebben az évben a 88 éves mester meghalt. Kita Kamakurában temették el. Az Engaku-ji szentélyben álló emlékművén a sírfelirat tükrözi a mester karatéról vallott felfogását: "Karate ni sente nashi"– a karatéban nincs kezdeményezés. Kortársai úgy jellemezték őt, hogy a Tao Embere.

"Az igazi karate azt jelenti, hogy a napi életben a test képzett, a lélek gyarapodott az alázatosság szellemében, hogy kritikus időkben végsőkig ragaszkodjon az igaz ügyhöz."