1889. november 14.-én született
Okinava szigetén, Shuriban. Vékony gyenge gyerek volt. Ekkor
talán csak remélni lehetett, hogy kiváló harcművész
válik majd belőle. Ősei közül számos
bátor harcos került ki. Tizenhárom éves volt
mikor a híres Karate–Do mester Anko Itosu, iskolájában
megkezdte tanulmányait. Az ifjú Ken minden nap keményen
edzett. Nem csak pusztakezes technikákat tanult, hanem olyan fegyverek
használatát is, mint a bot (bo) és a vívóvilla
(sai).
Hét év alatt elsajátította
a Shuri-te művészetét. Itosu mester bemutatta Chojun
Miyaginak, aki később a Goju karate megalapítója
lett. Húsz évesen kezdte tanulni a nahai karate, a Naha-te művészetét
Kanryo Higashionna nagymester iskolájában. (Ezek az okinavai karate
stílusok jelentették az alapját később saját
stílusának a Shito-Ryunak.) A főiskola elvégzése
után a rendőrségen helyezkedett el, ahol kb. tíz
évet töltött. Munkája lehetővé tette,
hogy az ország különböző részeibe látogasson
és tanuljon kisebb helyi, okinawai mesterektől. Ez alatt az idő
alatt megtanulta a Ryokan Budo ősi művészetét is.
A Budo
különböző ágainak gyakorlása a húszas
és negyvenes években, Japánban ultra-nacionalista
jellemvonás volt. Okinaván a XX. század első
évtizedeiben elterjedt és népszerű volt a Karate-Do
művészete. De ez nem jelentett egységes rendszert.
A mesterek a formagyakorlatok a katák gyakorlására,
a fizikai erőnlétre, és az ütőfelületek
(az ököl, a könyök, az ujjak stb.) keményítésére
helyezték a hangsúlyt. A szabad küzdelmet, a kumitét
nem gyakorolták és nem volt még egységes karate
ruha sem.
Ken Mabuni ezekben az időkben kezdett aktívan
tanítani. 1918. február 13.-án megszületett első
fia Kenei. (Később született még egy fia Kenzo. Ők
vezető szerepet töltöttek be a Shito-Ryu szervezetben) Ugyanebben
az évben több nagy tudású mester segítségével
népszerűsítette a Karate-Do művészetét.
Megszervezett egy nagyszabású találkozót otthonában.
Ezen részt vett többek között Gichin
Funakoshi mester, a modern karate atyja is. Tartottak egy bemutatót
az okinavai középiskolában Kuni és Kacho hercegek
jelenlétében.
1924-ben két iskolában
oktatott és az a megtiszteltetés érte, hogy bemutathatta
a művészetet Titibu hercegnek. A következő évben
Ken Mabuni és néhány mester, megszervezték
az Okinavai Karate–Do Clubot. Ezzel megvalósult az a régi
álma, hogy állandó edzőtermet – dojót
– alapítson. Híres karate mesterek oktattak ebben
a dojóban. Többek között barátja Chojun
Miyagi is. Ezekben az időkben a mesterek a jó erőnlétet
és a küzdelem a kumite gyakorlását tartották
fontosnak. Az 1927-es év nagyon fontos volt Ken mester számára.
Ekkor találkozott Jigoro Kano mesterrel
a modern judo atyjával, amikor Okinavára érkezett,
hogy megnyissa új judo iskoláját.
Ken Mabuni és Chojun
Miyagi tartottak egy bemutatót Kano mesternek a Karate-Do techikáiból. A látottak Kano mestert arra ösztönözték, hogy figyelembe vegye az ideális
Budo támadó és védekező technikáinak
kialakításához és beszélt arról, hogy
létszükséglet széles körben elterjeszteni a Karate-Dót
Japánban. Ennek hatására Ken Mabuni elhatározta,
hogy Oszakába költözik, és annak szenteli életét,
hogy kifejlessze, népszerűsítse saját művészetét
a Shito-Ryut. Átvette a judóban használatos edzőruhát
(gi) és övvizsga rendszert. Ken, oszakai tartózkodása
alatt fedezte fel, hogy egyes technikákat rosszul értelmeznek.
Itt nem volt mindenki által látogatható terme, ezért
rendőrségeken és Buddhista templomokban oktatott. Egyes
technikák különböztek művészetében
a tradicionális okinavai karatétól. Főleg a formagyakorlatoknál
a katáknál volt ez szembeötlő, amit Ken az „öklök
táncának” nevezett. Éjjel-nappal dolgozott, és
azon munkálkodott, hogyan népszerűsíthetné
hatékonyabban karatéját. Gyakorolta a töréstechnikákat
a tameshivarit, ezzel demonstrálva nézőinek az új
karate a Shito-Ryu erejét. A rendőrök sikeresen alkalmazták
bünözők letartóztatásánál. Minden
nehézség ellenére Kenwa Mabuni haladt tovább a maga
által választott úton. Erőfeszítései
eredményeként 1931-ben létre hozta a Dai-Nihon Karate-Do
Kait. Később átnevezte Nihon Karate–Do Kaira, ez
lett a modern Shito-kai elődje. A szervezet néhányan tagja
Mabuni mester közvetlen tanítványai voltak. Ma a Japán
Karate-Do Szövetség része a Shito-kai is. A II. Világháború
után a megszállók betiltottak minden harcművészetet.
A tilalmat csak 1948-ban oldották fel. A mesterek újult erővel
kezdtek dolgozni. Klubok nyíltak iskolákban és egyetemeken.
Különböző versenyeket, nemzeti bajnokságokat szerveztek.
Japán lassan talpra állt a vesztes háborút követő
sokkból. Mabuni mester folytatta a Shito-Ryu Karate-Do fejlesztését
és népszerűsítését.
Sajnos a sors nem hagyott elég időt tervei megvalósításához.
1952. május 23.-án, 63 éves korában elhunyt. Oszakában,
a Hattoritemetőben helyezték örök nyugalomra.
