| NINDZSÁK | |
|---|
| Hiába
keresik, senki sem láthatja őket;
|  |
-Nindzsa?
-Kik azok a nindzsák? A hollywoodi és hong-kongi
álomgyárakban készült akciófilmekből
tudjuk, hogy sötétben tevékenykedő, háztetőkről
leugráló, feketeruhás, akrobatikus mozgású,
rosszfiúk, akik dobócsillaggal, karddal és mindenféle
rafinált gyilokkal törnek a főhős életére.
De tényleg így van ez?
A nindzsák története
A nindzsák eredetéről szóló rövid változat,
melyet számos könyv, és film dolgozott fel újra meg
újra, a következőképpen foglalható össze:
A nindzsa harcművészek az ősi Kínából
eredeztethetőek, majd a Tang-dinasztia uralkodása alatt (618-tól
906-ig) kerültek át Japánba. Itt képezték ki
őket a végletekig felhasználható, halálos
orgyilkosokat teremtve belőlük, akik bármely helyre észrevétlenül
behatolnak és lecsapnak akkor, amikor legkevésbé várható.
Az a kép, ami a nindzsákról a köztudatba került,
- „hála” a hollywoodi filmiparnak - teljességgel hamis.
Ha fellapozzuk a történelemkönyveket, képet kaphatunk
arról, hogyan is volt valójában. (…)
De mielõtt ezt megtesszük, határozzunk meg néhány
alapfogalmat. Mi is a nindzsa? Maga a szó a japán „Shinobi-no-mono”
kifejezésből ered, melyet két kandzsival (fogalmi jellel) írtak,
ami „ninsha”-nak is ejthető, ha a kínai kiejtést használjuk
helyette.
Az első karakter a „nin” két részből
áll. A részek külön-külön a penge és
a szív jele. Összevonva úgy értelmezhető, hogy
a szív, vagyis az akarat a penge élességével, hajlékonyságával
rendelkezik. De ebben az esetben rejtőzködést jelent. (Ezen
kívül jelent még kitartást, álló és
türő képességet is.) A második karakter a „sha”
jelentése: személy.
Összefoglalva: a nindzsa olyan személy, aki elrejti jelenlétét.
Japánul ezt a kifejezést használták arra, aki rejtett
katonai akciókban vett részt. Közelebb állt a titkos
ügynökhöz, vagy a mélységi felderítőhöz,
mint a Hollywood által sugallt bérgyilkoshoz. (…)
Amikor a nindzsákról beszélünk beleértjük
azt, hogy ők egy titkos szervezetnek, testvériségnek, klánnak
a tagjai, akiknek szakértelme, tudománya és művészete
– amit a titokzatosság köde vészkörül –
generációról generációra száll.
Összefoglalva, ahogyan a szórakoztatóipar, és a modern
ninjutsu mesterek által
kialakított kép alapján, a nindzsának:
| 1. gyakorolnia kell a
rejtőzködés művészetét. 2. alkalmassá kell válni a rejtett katonai műveletek végrehajtására. 3. hozzá kell tartozni a nindzsák titkos társaságához. 4. fekete ruhát kell viselni. |
 |
Amint látni fogjuk az első két pont
gyakorlóinak, történelmi hagyományai vannak Japánban,
ami aligha meglepő amióta ezek általános harcművészetekké
váltak a hadviselésben.
Az utolsó pont többet mutat titokzatos emberi tulajdonságoknál,
azonban nagyon kevés igazságalapja van. A nindzsát nem
a fekete ruha alapján lehet azonosítani – arról „ismerhetjük
fel”, hogy nem látszik nindzsának, mert mestere az álcázásnak.
Potenciálisan bárki lehet nindzsa aki az utcán, szembe
jön velünk, legyen az öltönyös üzletember, vagy
szórólap osztogató szendvics-ember, esetleg koldus. Mindamellett
a történelem gondos tanulmányozása, feltárja
a nindzsák rövid működését Japánban, a
XVI. – XVII. században. De mielõtt ide érkeznénk,
vetnünk kell egy pillantást a nindzsa harcművészek egy
ősi örökségének követelményeire,
melyek az ősi Kínába nyúlnak vissza.
Tények és tévhitek
Leszögezhetjük, hogy a nindzsa harcművészetek (is) az
ősi Kínából származnak, amit Szun-Cu szintén
említett a „Háború Művészete” című
művében, melyet az i.e. V. század körül írt.
Ez a mű tartalmaz egy fejezetet a kémkedés fontosságáról,
amit a nindzsák esetleg felhasználhattak. Emiatt tudományukat
kínai eredetűnek tartották. Ez a közismert könyv
a háborús taktikák, fortélyok gyüjteménye
és Japánba úgy a VII. vagy a VIII. században kerülhetett.
A kínaiak gyakran hivatkoznak többek között erre a könyvre,
amikor hadviselést terveznek, vagy haditaktikát tanulnak. Japánban
is használták a könyvet, de nem csak a kémkedésről
szóló fejezetet. A szamurájok ütközetben is alkalmazták
a „Háború Művészeté”-ben kidolgozott
taktikákat. Viszont azt még senki sem vetette fel, hogy a szamurájok
művészete Kínából ered… Ez valami olyasmi,
mint azt állítani, hogy a mormon vallás (ami nagyon amerikai)
évezredekkel ez előtt Izraelből indult ki. Ez igaz a keresztényekre,
de mormonokra már nem. A nindzsa-iskola alapgondolata Kínából
indulhatott Szun-Cu művével, és ennek alapján teremtették
meg a rendszert a japánok. Ennek ellenére elfogadhatjuk, hogy
a nindzsák kizárólagosan Japán teremtményei.
A Yamato-rege
Van egy mítosz a nindzsák eredetérő, egy öreg
japán harcos elbeszélése alapján, ami magában
foglalja a legendás hős Yamato herceg történetét,
és a legrégebben íródott japán szövegek
közül kettőben – a Kojikiben és a Nihon Shokiben
is leírtak. Mind a kettő a Japánok korai történetét
meséli el a folklór, a valóság és a legenda
keverékeként. Ezeket a könyveket a VIII. század elején,
a birodalmi udvartartás részére írták.
Yamato herceg története illusztrálta milyen a nindzsa harcművészete.
Ezek az események feltételezhetően az I. századra
nyúlnak vissza. Nem csak Yamato herceg legendájában szilárdan
hívők hívják nindzsának őt, bár
ő inkább egy „pro-nindzsa”. A sztori, amely a nindzsák
történelmét-kutatókat érdekli, Yamato - akit
akkor még Ousunak hívtak - küldetését beszéli
el, ami nem más, mint Kumaso-testvérek meggyilkolása, akik
Kyushu szigetén éltek. Ők voltak a lázadó
törzs főnökei.
Yamato-Ousu lánynak öltözve bejutott a fivérek házába,
akik éppen dőzsöltek. Közéjük ült elbűvölte,
majd kardjával megölte őket. Egyik fivér halála
előtt megkérdezte a nevét, miután megtudta azt,
elnevezte Yamato Takerunak, (Yamato a Bátor) aki ezután felaprította
névadóját.
A történetírásban nincs arra feljegyzés, hogy
bármely nindzsa, nőnek öltözött volna, de meg kell
hagyni, hogy ez a taktika, jellemző rájuk. Van viszont tudomásunk
nindzsa-nőkről.
Ez a történet is látszólag azt támasztja alá,
hogy a nindzsák elsősorban orgyilkosok, de nincsenek olyan történelemi
feljegyzések, amelyek erre utalnának.
Továbblépve a történelemben úgy 400 évet,
1182-ben Heike Monogatori bemutat egy nindzsaszerű éjszakai támadást,
a Taira- és a Minamoto-klán közötti háborúban.
A történet szerint néhány szamuráj titokzatos
módon beosont az ellenség táborába. Habár
ebben az időben Szun-Cu műve már széles körben
elterjedt, ők nyilvánvalóan nem olvasták, ezért
első dolguk volt küzdelemre hívást kiáltani,
hogy bejelentsék érkezésüket. Ezután megkezdődött
az öldöklés…
Hogy mikor tüntek fel a nindzsák a történelmi feljegyzésekben?
Feltüntek-e egyáltalán? Feltüntek. A legkorábbi
hivatkozás egy nindzsa csapatra a Taihekiben történik, melyet
1360 körül írtak és egy 1338-ban megtörtént
eseményre utal. Sajnos ez egy balszerencsés akció volt.
A nindzsákat felfedezték, mielőtt a támadást
elkezdhették volna, és egyetlen harcos lemészárolta
őket. Nem valami fényes kezdet… Ettől az eseménytõl
kezdve, ugyan ebben az időben íródott történelmi-romantikus
írásokban, megnövekedtek a tevékenységükre
vonatkozó utalások, végül a nindzsa harcművészet
elfoglalja méltó helyét a korabeli Japánban. A Sengoku-korban
(XVI. század) az ország belháborúba sodródott,
ezért felértékelődött tudományuk. Tevékenységük
Iga és Koga tartományok köré csoportosult.
Iga és Koga
A Sengoku-korszak a hadviselés százada volt Japánban. A
hatalmas Oda Nobunaga daimjó, (saját hadsereggel rendelkező
főúr) Totoyomi Hideyoshi és Tokugawa Ieyasu küzdöttek
a hatalomért. Néha szövetkeztek, néha drámaian
szembefordultak egymással. Végül Tokugawa Ieyasut 1603-ban
sogunná (hadvezér) választották miután Sekigahara
harcmezején döntő győzelmet aratott ellenségei
felett. Ekkor Japán újra egyesült. Ez alatt az idő
alatt a nindzsa tevékenység dokumentáltan a csúcspontján
volt, Iga és Koga tartományok voltak a fő helyszínei,
Japán fõszigetének középső részén,
a mai Kiniki és Csubu prefektúrák területén.
Ezeket az akciókat, amelyekben gyilkosságot, felderítő
tevékenységet, és más katonai műveleteket hajtottak
végre, olyan félig történelmi iratokban örökítettek
meg, mint a Hodo Godai-ki, ami a Hoyo-klán krónikája, vagy
a Shinchoko-ki ami Oda Nobunaga életrajza valamint az Iran-ki, Iga tartomány
krónikája. Ezek az utalások egészében véve
pontosan rámutatnak arra, hogy milyen szerepet játszottak a nindzsák
a háborús időkben.
Háború, ostrom
Ez mely a nindzsa képzettségét a leggyakrabban fémjelzi.
A képesség, hogy belopózik egy várba, és
meglepetésszerű támadást indít a védők
ellen, ezzel zűrzavart okozva, mialatt a fősereg kívülről
rohamozza azt. Tipikusan egy nindzsa különítmény képes
rá, hogy megmásszon egy várfalat az éjszaka
leple alatt, aztán tüzet gyújtva megvilágítson
mindent. Ilyenkor nem hordanak fekete ruhát, hanem a védők
öltözetét viselik. Ennek eredményeként káosz
uralkodik a váron belül, ezzel előnyhöz juttatva az ostromlókat.
De a nindzsák képesek voltak arra is, hogy komoly szolgálatot
tegyenek a védőknek, ha azok oldalán álltak. Éjjel
kiosontak a várból, kikémlelték a hadállásokat,
majd ellopták az ostromlók zászlaját, és
reggel kilógatták az egyik lőrésen, ezzel demoralizálták
az ostromlókat. Egy forrás azt beszéli el, hogy egy nindzsa,
éjszakánként zaklatta, megfélemlítette a
támadókat anélkül, hogy komoly veszteséget
okozott volna. Ezzel elérte, hogy azok állandó feszültségben
éltek, kialvatlanságban szenvedtek, és mikor elérkezett
az ostrom ideje, nagymértékben csökkent a hatékonyságuk.
Felderítők, orgyilkosok
A nindzsákat gyakran alkalmazták arra, hogy felbecsüljék
az ellenség erejét. Egy feljegyzésben szerepel, hogy egy
nindzsa az ellenség táborhelyén kívül a fűben
lapult egészen hajnalig, amikor visszatért jelentést tenni.
Az orgyilkosság az, ami a nindzsákról manapság eszünkbe
jut. A XVII. században, a daimjók tartottak a nindzsák
orgyilkossági kísérleteitől. Minden vezető
tábornoknak megvolt a maga bérgyilkosa, aki segítségére
volt politikai ellenfeleik eltávolításában. Persze
nem minden ilyen kísérletet ők követtek el.
A leginkább ismerté vált orgyilkossági kísérlet
Oda Nabuga egyik tábornokától ered, de nem nindzsa hajtotta
végre. Japánban féltek az orgyilkossági kísérletektől,
de valójában nagyon kevés esetben történ ilyen
esemény. Míg Oda Nabuga a nindzsákban a fenyegetést
látta, addig Tokugava Ieyasu felismerte a lehetőséget és
egy csoportnyi kogai nindzsát alkalmazott, akik részt is vettek
a sekigaharai ütközetben. Ezen kívül még számos
katonai akcióban alkalmazta őket, utoljára 1638-ban a keresztény
Kyushu daimjo ellen a shimabarai lázadás során. A lázadás
leverését követen béke lett, több mint száz
év háború után. Mit tesz ilyenkor egy speciálisan
kiképzett harcos? Iskolát nyit, és hagyja a történészeket
érvényesülni.
Mítoszok és legendák
Az Edo-korszak (1603-tól 1866-ig) viszonylagos nyugalmában, Tokugava
sogunátusában a harcművészet virágkorát
élte. Történetek, színdarabok, örökítették
meg a múlt drámai eseményeit. Ezekben a mesékben
a nindzsák félig mitikus alakká váltak, akik temészetfeletti
képességekkel is rendelkeztek. Hatalmas béka hátán
lovagoltak, láthatatlanná váltak, patkánnyá
tudták változtatni magukat vagy egyszerűen elrepűltek.
A nindzsa volt a kor „superman”-je. A misztikus aura része,
amely őket körűlveszi, talán a szerzetesekkel fennálló
szoros kapcsolatuknak köszönhető – ne feledjük,
a szerzetesek is gyakorolták, és gyakorolják ma is a különböző
harcművészeteket – különösen a jamabusival
(harcos hegyi szerzetes, aszkéta). Ők azok, akik hosszantartó
hegyi zarándoklatokat tesznek abban a hitben, hogy a nehézség
az imádság, és gyorsaság segítségével
kivívják az emberek vallásos tiszteletét irántuk.
Iga és Koga tartományok gyakran célállomások
a jamabusik számára. Ez az alapja annak az elképzelésnek,
hogy a nindzsák gyakran vándorló szerzetesnek öltözve
utaznak. Ahogy a nindzsa legenda terebélyesedett, úgy nőtt
azoknak a történelmi lakoknak a száma, akiknek „nindzsa-státuszt”
tulajdonítottak. Néhány szamuráj, aki látszólag
indokolatlanul egy időre a hegyi vándorlást választotta,
lehetséges jelöltként lépett elő, mint a harcos
Yagyu Jubei, aki Tokugavát szolgálta, de megmagyarázhatatlanul
tíz évre eltűnt. Nagy valószínűséggel
Jubei és a Yagyu-klán nindzsák voltak. Sokkal kevésbé
valószínű azaz állítás, hogy Minamoto
Yoshitsune - a XII. századi Yoritomo sogun testvére - nindzsa
volt. Őt arra kényszerítették, hogy meneküljön
el testvérétől, aki megpróbálta állandósítani
hatalmát és megbizonyosodni arról, hogy más nem
pályázik a soguni címre. Yoshitsune egy jambusinak álcázta
magát, így sikerült megmenekülnie. De ezen nindzsa szerű
álcázások ellenére több száz évnek
kellett eltelnie, mielőtt a nindzsák valóban feltüntek
volna a történelmi feljegyzésekben. Ez azonban nem riasztja
el híveit, akik arra a megállapításra jutottak,
hogy ő alapított egy nindzsa harcművészeti iskolát
a Yoshitsune-Ryut. (…) Az Edo-korszak alatt a nindzsa a harcmezőről
a képzelet és a kabuki színház világába
lépett. Népszerű darabokban dicsőítették
hőstetteiket, ezáltal sokakat rajongóvá tettek,
akik továbbvitték a nindzsa hagyományt, és művészetet
különböző iskolákban.
Fegyverek
-általános fegyverek
A nindzsák misztikumának nagy része fegyverzetük arzenálján
alapszik. Egy könyv, amit 1676-ban írtak, illusztrál sok
nindzsa fegyvert és technikát. Legáltalánosabb fegyvereik
azok voltak, amiket a szamurájok is használtak: kard, tőr,
íj és nyilak. De van egy jellegzetesen nindzsa fegyver a shuriken
– a dobócsillag. Ennek a fegyvernek nagyon sokféle változata
van.
Használtak még botot, ha az állruha
azt követelte meg. A „tízezer erő lánca”
a manriki-kuszari vagy kuszari-fundo. Ez egy kb. fél méter hosszú
maratott szemekből álló lánc, a két végén
nehezékkel. Szakértő kezekben hatásos és
halálos fegyver, amit könnyen el lehetett a ruhába rejteni.
Abban az időben még nem találták fel a fémdetektort…
-karmos fegyverek
Két fő fajtájuk van. A neko-te a macskakarom és
a shuko, ashiko a tigriskarmok. A macskakarmok az ujjak végére
erősített éles hegyes fémkarmok voltak, amiket általában
a női nindzsák használták. A tigriskarom a tenyérre
(shuko) és a lábra (ashiko) rögzíthető horgokból
állt, amit elsősorban mászásra használtak.
 |
 |
-álcázott fegyverek
Volt egy időszak a történelemben, amikor fegyvert csak a
szamurájok viselhettek. Ekkor fejlesztették ki a mezőgazdasági
szerszámoknak látszó fegyvereket. Ezek elsősorban
paraszti fegyverek voltak. Ilyenek a hosszú és rövid nyelű sarlók, lánccal. A Bruce Lee-filmekből ismert nunchaku
a láncos bot, aminek volt rövid-, hosszúnyelű és
három részes változata is. Ez eredetileg cséphadaró
volt. Ismert eszköz még a sai, a vívóvilla, ami egy
rövid háromágú villa volt. Ezeket párban használták
akár kard ellen is, de dobótőrként is remekűl
működött. Ismert még a tonfa, amit korunk rendőrei
is használnak.
-„láthatatlanságot”
biztosító eszközök
Ezek egyszerű füstbombák vagy szemet irritáló
anyagok, hasonlatosak a ma használatos könnygázhoz. A füstbombák
összetétele klánonként, változó volt.
Egy apró robbanótöltet hozta működésbe.
Az így keletkezett füstben a nindzsa el tudott menekülni. Ne
feledjük, hogy Kínába már nagyon régen feltalálták
a puskaport. A nindzsa tudományának szerves
része, hogy küldetése során bármit felhasznál
fegyverként vagy célszerszámként. Eszköztárának
csak találékonysága szab határt, ezért lehetetlen
minden általa használt fegyvert felsorolni.
A kudzsi-kiri
A nindzsák egyik leghírhedtebb, több XIX. századi
fametszetkészítőt megihlető és csodás mesék
garmadáját szülő fortélya azonban a kudzsi–kiri
volt.(…)
Ez nem más, mint koncentrálás akció előtt.
Hacumi Maszaaki a következőképpen írja le:
"A kudzsi, vagyis a kilenc szó elve ősi észak-indiai és tibeti misztikus tanokból származik. A selyemúton került Kínába ezer esztendővel ezelőtt, és folyamatosan változott, fejlődött, míg a Tang-dinasztia korában Japánba át nem jutott. Itt részévé vált a Mikkjónak, a titkos tanításoknak. A kudzsi két rendszerből áll. A kudzsi-in, a »kilenc-szó-pecsétek« az összefűzött ujjak különféle hajtogatásával elért kéztartások. A tulajdonképpeni kudzsi-kiri pedig, ami, »kilenc-szó-vágásokat« jelent, azok a szimbolikus erőrácsok, amelyeket a levegőbe vág az ember a kezével. A kudzsi-in formák észak-indiai írásjegyekre emlékeztetnek, a kudzsi-kirik pedig egyszerűen egymást keresztező vonalak mintái. Mindez azonban csak egyharmada a kudzsi-koncepciónak. A test szerepét jelképezik az akcióban, amihez társulnia kell még az intellektusnak és az akaratnak is, hogy eredményt érjünk el. Az egész szisztéma arra szolgál, hogy megtanuljuk eltüntetni a szakadékot, ami a szándék és a sikeres tett között tátong. Ha a kudzsi-technikát elsajátította, a nindzsa fizikai valóságot tud teremteni a puszta akarata segítségével. Az összpontosított akarat végrehajtott tetté válik; az ok beleolvad a következménybe, a különbség elenyészik. Harci helyzetben ez az akarat-összpontosító képesség olyan erőt vagy energiát ad a nindzsának, ami a fizikai törvények szerint már-már lehetetlenség. Mégsem mágiáról van szó, az akarat-összpontosító módszer ugyanis nem plusz energiát teremt, hanem inkább eltávolítja azokat a korlátokat, amelyek az egyén rendelkezésére álló energiamennyiséget szabályozzák. A test képes az akció végrehajtására, az agy érti, hogy mit kell tenni, az akarat pedig elszánt és megingathatatlan. A feladat sikeres végrehajtásának immár semmi sem áll útjában."
Mozi, biznisz
A nindzsák népszerűsége Japánban a ’60-as
években a „Shinobi no Mono” (Nindzsa) című siker
filmmel kezdődött. Ugyanebben az időben Ian Fleming, a James
Bond-sorozat írója Japánban járt tanulmányúton.
Anyagot gyüjtött a „You Only Live Twice” (Csak kétszer
élsz) című filmjéhez. Ez a film nagyban hozzájárult
a nindzsák népszerűségéhez a nyugati világban.
De Hollywood, az Hollywood. A sorra születő akciófilmek forgatókönyv
írói nem sokat tanulmányozták a japán történelmet,
ezért a nindzsákról hamis képet alakítottak
ki a mozi nézők körében. A rendezőknek, ha
szuperképességű (japán) rosszfiú, vagy keleti
neveltetésü jófiú kellett, akkor elővették
a fekete ruhát és az ehhez kapcsolódó sztereotípiákat.
(pl. „Amerikai Nindzsa”-sorozat) A nindzsák, fegyvereik és
a róluk szóló könyvek, videók mára már
eladható árucikké váltak, és bevonultak a
mozi világába.
Hol
vannak ma a nindzsák?
Közöttünk élnek. Harcművészetüket, a
ninjutsut gyakorolják, és már nem orgyilkosok, nem titkos
ügynökök. Mesterek és tanítványok, harcművészek
ők, akik a nindzsák tudományát és hagyományait
tovább éltetik modern formában.
Még több ninja: http://www.fudoshindojo.hu
Forrás:
NINJA, History, Myth, Cinema
by Peter Nepstad
www.illuminatedlantern.com
Fordította: Rácz Dezső
Gy. Horváth László: Nindzsák – Sportpropaganda
Jamadzsi Maszanori: JAPÁN -Történelem és hagyományok – Gondolat (1989)
http://japanese.about.com
SL-2005
Módosítva: 2008-07-22