1892. június 1.-én született Shimodate
városban, Ibaragi prefektúrában, orvos és harcművész
apja – Tokuiuro Ohtsuka – másodszülött gyermekeként.
Szamuráj nagybátyja – Chojiro Ebashi – sokat mesélt
neki, ezzel keltette fel érdeklődését a harc
művészete, a Budo iránt. Első mestere édesapja
volt. 1897. áprilisában, kezdte meg tanulmányait Shinzaburo
Nakayama mester, Shindo Yoshin Ryu Jujitsu iskolájába. Nakayama
a Jujitsu harmadik nagymestere volt.(Az alapító Ishiyama volt.
Őt követte, Inose, majd Nakayama nagymester.)
1910 és 1917 között a Waseda
Egyetemen tanult. Ez alatt különféle jujitsu stílusokat
ismer meg. Nagy hangsúly fektetett a pozitív energiák felismerésére.
Megismerkedett Morihei Uyeshiba mesterrel
az Aikido megalapítójával. Mély barátság
szövődött közöttük. 1920-ban szerezte meg az
első mester (dan) fokozatát. Huszonkilenc évesen vette
át az iskola legmagasabb fokozatú, minden ismeret elsajátítását
tanúsító diplomát a "menkyo kayden"-t,
ezáltal Nakayama nagymester utóda lett. 1922-ben részt
vett egy sport fesztiválon Tokióban, ahol találkozott Gichin
Funakoshi mesterrel, a modern karate atyjával. Kölcsönösen
nagy hatással voltak egymásra. Egy kis kórházban
kezdett dolgozni, harcművészi tapasztalatait, mint „csontkovács”
kamatoztatta. Harminc évesen a Yoshin Ryu vezető instruktora és
Funakoshi mester egyik asszisztense lett, ekkor kezdett Okinawa Todét
tanulni. 1929-ben belépett a Japán Harcművész Szövetségbe.
Ebben az időben az okinavai Karate elsosorban a formagyakorlatok, a katák
gyakorlására koncentrált. Ohtsuka mester továbbfejlesztette
a gyakorlóküzdelem, a yakusoku kumite technikáit. Ezt tovább
módosítva megszületett a szabad küzdelem a (ju) kumite.
Ezt megelőzően a ma ismert szabad küzdelmet nem gyakorolták,
mert túl veszélyesnek tartották a kontroll nélküli
teljes erővel végrehajtott technikákat.
Nézeteltérése támadt Funakoshi mesterrel ezért kivált
és létrehozta saját iskoláját. Ötvözte
a Yoshin Ryu és az okinavai Karate elemeit, így hozva létre
saját művészetét, aminek a Wado Ryu Karate-Jutsu
és a Wado-Ryu Jujitsu Kempo (Wado - „Béke (Harmónia)
Útja”) nevet adta. 1934. február 28.-a a Wado Karate
születésének, és Ohtsuka sensei újraszületésének
dátuma. Az új, független stílus mozgékonyabb,
mint Funakoshi mester Shotokan stílusa,
továbbá tartalmazott dobás- és lerántás-technikákat
is. A harcművészetek gyakorlása a húszas és
negyvenes években ultra-nacionalista jellemvonás volt.
A „haladó szellemű, felvilágosult”
(nyugatias gondolkodású) japánok pogány művészetnek
tartották. A mester tanítása szerint az a Wado-Ryu elsősorban
szellemi fegyelem. A „ten-chi-jin, ri-do”-t (menny-föld-ember,
legfőbb út) harmonikus egységként kell tisztelni
és keresni a szigorú magatartás és a fáradhatatlan
odaadás által. A harcművészet gyakorlása nem
csak a technikák gyakorlásából áll, hanem
a békét és a harmóniát kell magunkban keresnünk
nem az erőszakot. A legyőzhetetlenséget egészséges
testtel és magas intelligenciával tudjuk elérni, hogy megvalósulhasson
az ideális béke és harmónia, amire oly nagy szüksége
van a mai világnak.
A Wado Ryu jele a békét szimbolizáló
fehér galamb és a teljességet jelentő kör lett.
Jigoro Kano mester, a Judo alapítója
elfogadta, mint harcművészeti stílust de kezdetben a
Judo kiterjesztett formájának tekintette.A hivatalos regisztráció
1938-ban történt miután megkapta a „Renshi-Go”
kitüntetést. Tartott egy hatásos bemutatót a Japán
Harcművészek Szövetsége instruktorainak. Ebben az
éven nagy csapás érte a harcművész társadalmat.
Elhunyt Dr. Jigoro Kano a Judo atyja.
A következő évben a Szövetség
azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy regisztráltassa
a „Wado-Ryut” hasonló módon, mint a Shotokan Ryu,
Goju Ryu, Shito Ryu. Az ezt követő években a Wado Ryu Karate
egyre népszerűbb lett. Új dojók nyíltak, egyetemeken
tanították a Wado Karate művészetét. De ekkor
már forrongott a világ - kitört a II. Világháború.
Kína és Japán hadban álltak. A tanítványokat
besoroztak és sokan nem tértek vissza. De a munka nem állt
meg. 1942-ben kezdte Wado Karate tanulmányait egy jövőbeli
nagymester Tatsuo Suzuki. Ohtsuka egy szigorú katonatiszt Miyata sensei
felügyelete alatt kezdte el a Kendo művészetének tanulását.
1945-ben véget ért a háború. Japánt az amerikai
csapatok megszállták. Betiltottak mindennemű harcművészet
gyakorlását. Sok muzeális értékű kardot
semmisítettek meg. A tilalmat csak 1948-ban oldották fel. A következő
évben Funakoshi mester vezetésével létre jött
a Japán Karate Szövetség.
1955-ben tartották az első bajnokságot. 1957-ben eltávozott
Funakoshi mester is. A ’60-as években
Japán kis szigetein is feltünt a Wado Karate. 1963-ban három
mester, Arakawa, Takashima és Suzuki senseiek Európába
és az Egyesült Államokba utaztak tanítani. A Wado
Ryu Karate elindult világhódító útjára.
1966-ban Hirohito császár kitüntette a Kun-Go-To rendfokozattal
és a Soko-Kyokujitsu-Sho érdemrenddel, a harcművészet
terjesztésében végzett munkájáért.
1969. áprilisában elhunyt öreg barátja Morihei
Uyeshiba sensei. A 70-es években több jól képzett
mester tanított külföldön és hozott létre
nemzeti karate szövetségeket. 1972. október 9.-én
a Nemzetközi Harcművész Szövetség elnöke,
a császári család tagja Higashikuni herceg a 10. dan fokozatban
részesítette. Hironori Ohtsuka sensei ezzel megkapta a legmagasabb
fokozatot, amit harcművész kaphat. Ettől kezdve megillette
a „Meijin” megszólítás.
1980-ban Ohtsuka Meijin, azt fontolgatta,
hogy visszavonul. Ez felvetette az utódlás problémáját.
Idősebb fiát Jirót akarta kinevezni második
Nagymesternek. Ezzel a döntésével néhány
magasan képzett karatéka nem értett egyet, ezért
kiváltak a szövetségből. Ők önálló
szervezetet hoztak létre. Ohtsuka folytatta a Wado-Ryu Karate Világszövetség
vezetését 1981. november 20.-ig. Ekkor lemondott a Nagymesteri
posztról és végleg átadta tisztségét
fiának.
Két hónappal később
Hironori Ohtsuka Meijin, 1982. január 19.-én életének
90. évében békésen eltávozott.
