A harcművészet udvariassággal kezdődik és ér véget. Ezért legyünk mindig kellőképpen udvariasak.

A harcművészet olyan, mint a sziklamászás, megállás nélkül vezet az út fölfelé. Teljes elkötelezettséget igényel a feladat iránt.

Törekedjünk arra, hogy mindenben mi legyünk a kezdeményezők. A tettektől való óvakodás mindig önzésből vagy meggondolatlanságból ered.

A pénzt még a harcművészek sem tudják figyelmen kívül hagyni, de legyünk óvatosak, soha ne függjünk tőle!

A harcművészet a testtartásban összpontosul. Törekedjünk mindig a helyes testtartásra.

A harcművészet ezer nap elteltével veszi kezdetét, s tízezer napnyi edzés után válik tökéletessé.

A harcművészetben az önvizsgálat bölcsebbé tesz. A tetteinken való elmélkedést tekintsük mindig fejlődési lehetőségnek.

A harcművészet természete és célja univerzális. Minden egyes önző vágyat a kemény munka izzasztó tüzében kell elpusztítani.

A harcművészet egy pontból indul, s egy körben ér véget. Az egyes vonalak ebből az alapelvből erednek.

A harcművészet valódi lényegét a gyakorlat során ismerjük meg. Ezért tanuljuk meg, hogy soha ne féljünk az előttünk álló kihívásoktól.

Ne feledjük: a harcművészetben a magabiztosság és a hálás szív igazán komoly jutalomnak számít.

(Sosai Masutatsu Oyama)

Módosítva: 2007-04-28